2. Sötét és megint sötét

0 Comments


Megint a szokásos álmok…. Sötét volt és hideg. Körülötte műszerek halovány fénye világított, villogot. A kijelzőkön adatsorok futottak monoton lassúsággal. Nem értette őket, de nem is érdekelte. Éber álom volt, mintha most kontrollálni tudta volna a történéseket. Szervitorok sertepertéltek örülötte. Hol tűt szúrtak bele, hol szkennerekkel vizsgálták. Egy szervitor egy holokivetítőn nézte a testét, miközben halkan mormogott. Valószínű a leolvasott értékeket rögzíttte. Eközben tömjén illatát érezte áthatóan, mely nehézzé tette a levegőt. Furcsa mód nem félt. Otthon érezte magát, még ha a valóságnak egy torz, kicsavart tükörképének is tűnt az egész álom. Nem tudta hol van, hogy került oda, mi történt vele mielőtt elaludt volna. A legfrissebb emléke az, hogy álmodni kezdett. A távolból harang hangja hallatszott. Megtörte az álom menetét. A szervitorok a sötétbe húzódtak, érkezett valaki. Egy öreg, valószínűtlenül öreg szervitor féle teremtmény érkezett lassan csoszogva. Megállt előtte, ránézett. A tekintete bágyadt volt, fáradt, de a többi szervitorral szemben saját tudatról adott bizonyságot. Lectus vagyok. – mondta. Azért vagyok itt, hogy megtudjuk, ki vagy te valójában. Elveszett fáradtságot érzett. Álmában fáradt… Milyen érdekes. Így arra gondolt, elalszik az álmában. Mellette az öreg csendben állt. Nem szólalt meg. Valami szerkezet félét vett elő. Éles fájdalom hasított a végtagjaiba. Felnézett. Ez nem az az idő, amikor aludi fogsz! – figyelmeztette az öreg mosolyogva. Érdekes álom, gondolta Elveszett. De hát ki ő, hogy álmokkal harcoljon. Mit akarsz? – kérdezett vissza. Azt, ami benned van. – válaszolta az öreg. Bennem? Igen, benned. Vagy te nem vagy kíváncsi arra, ki vagy valójában? Elveszett gondolatai felpörögtek. Milyen álom az, ami kutakodik utánam? – kérdezte. Álom? Hát ha ez álom, akkor mindketten fel kellene, hogy ébredjünk, de attól tartok, ez nem lehetséges. Valahol felsikított egy szervó, fém siklott fémen. Hangos csattanás, majd mintha egy nehéz test közeledett volna, hangosan dübörögve egy fém padlón. Lectus, van valami jó híred? – hangzott a kérdés. Attól tartok, nincs nagyuram, hajlott meg az öreg. Ne hajlongj Lectus! Csattant fel a hang. Nekünk kellene előtted meghajolni, annyi ideje szolgálsz már minket. Elveszett próbált a hang irányába fordulni, de ekkor valami éles fájdalmat érzett és nem tudott mozdulni, szemei is lezáródtak. A hangok viszont eljutottak hozzá. Nem értette miért, de örült neki. Átadta magát a mozdulatlanság élvezetének. Nos, érdekes jeleket találtunk. A rövid távú memória sérült. Agyi aktivitás normális, de a két félteke működése között eltérés van. Mintha egy nagyon öreg és egy fiatalabb agyfélteke összenőtt volna. Akkor tapasztaltam ilyet, mikor megsérült egy sztázismező és a benne levő…. Értem! – vágott közbe az ismeretlen hang megszakítva az öreg beszámolóját. Mi lesz vele? Amit szeretnél nagyuram. Az emlékei elvesznek, de megoldható, hogy ne feledjen el semmi többet. Csináld! – utasította a hang, miközben távozott. Újabb fájdalom. Ismét tudott mozogni valamelyest. Az öreg állt felette. Elnézést a beavatkozásért, de nem láthattad a történteket. De azt nem tiltották meg, hogy ne halljad. – mosolyodott el az öreg. Te egy igazi rejtvény vagy nekünk. Tudod kik azok az Astartesek? – kérdezte. Hogy tudná, saját nevére sem emlékszik. Nem. – válaszolta. Az öreg csak hümmögött. Megtaláltuk mi lehet a baj veled. Meg tudjuk akadályozni, hogy elveszítsd az emlékeid mostantól. Két esélyes a dolog. Vagy egy gügyögő gyerek értelmi színvonalára kerülsz, vagy emlékezni fogsz mostantól mindenre. de a múltad elveszett. Élve maradsz, de szervitorként végezheted. Vagy így hagyunk, de nem hagyhatod el ezt a helyet, börtönöd lesz egy életre. Elveszett gondolkodott. Börtön egy életre vagy a halál lehetősége… Ez utóbbi jobban hangzott. Csináld öreg! – adta ki az utasítást. Hát…. Rendben…. Elfordult és valami érthetetlen hangsort adott ki magából. A szervitorok megindultak felé. Egy fémes tapitást érzett a feje körül. Megint nem tudott mozdulni. Az öreg rátette az egyik manipulátorját a mellkasára és ránézett. Ha az vagy, aki vagy, nem lesz semmi baj. – mondta. Ha nem, nos akkor sem. Semmit nem fogsz érezni, létezésed nem szűnik meg, csak értelmet vált. Újabb éles fájdalom, ahogy valami a koponyájába hatolt. Az egyik szervitor egy kijelzőt bámulva motyogni kezdett. Aztán a hangot egyre távolabbról hallotta. Eltűntek a fények, altünt az öreg és sötétség telepedett rá. Zuhanni kezdett…..