Még anno általános iskolában fertőződtem meg a gyűjtögetős kártyajátékokkal és a fanatasy szerepjátékok világával, ami szerencsére – *pénztárca halkan felsír* -, a mai napig megmaradt.
Az évek alatt sok mindent kipróbáltam, HKK, Magic, Pokémon, ananászos pizza, de igazából egyik se fogott meg hosszabb ideig.

Az elmúlt héten sikerült a HammerTime Café-ban megrendezett bemutatón kézbe venni egy új, teljes mértékben magyar fejlesztésű üdvöskét, amiben felcsillant az az egy pici dolog, ami nekem hiányzott eddig a gyűjtögetős kártyajátékokból: a karakter-központúság.

Szóóóóóval:

Ez a játék nem más mint az Ősök Hajnala.
Nos…mikor elkezdtem átpörgetni a lapokat és figyeltem a szabályokra amiket lelkesen részleteztek nekem, kicsit memory overflow állapotba kerültem és hírtelen azt se tudtam, hogy mennyi nyolc kalács.
Miután visszakérdeztem párszor és letisztázódtak a dolgok,itt ütött be az a bizonyos felismerés,hogy mi az az apróság ami plusz a többi hasonló játékhoz képest: vannak karaktereid akikre vigyázni kell, fel kell őket szerelni, megfésülni és kicsinosítani (najó az utóbbi kettő nem annyira fontos, bár most elképzeltem a harcos karaktereket kicsit szabadabbnak, ahogy kiengedi valódi, elfolytott személyiség)

És jött az első játszma…

Elkezdtem átnyálazni a lapokat, amikre nem tudok mást mondani csak, hogy:

Gyönyörűek a grafikák, minőségi az anyaghasználat. Nem éreztem azt, hogy könnyen kárt tudtam volna tenni a kártyákban (lehet ha nekikezdtem volna, most írnám ezt a cikket….). Az elmondás alapján a sört is bírnia kéne, de azt a kártya helyett inkább magamba öntöttem.

Világ életemben a varázslós #egyspellegykill paklikat és karaktereket preferáltam, így az első választásom egy varázsló deckre esett.
Először kicsit zavart voltam, hogy ki-merre-hány méter, de az első pár lap kijátszása után kezdtem ráérezni a játék ízére. Azt kell mondjam, elég könnyen emészthető és nem csak azoknak akik játszottak már valamilyen hasonló játékkal, hanem teljesen friss húsoknak is menni fog (Igen, tudom, hogy azt írtam, hogy lesokkolt a szabály, de játék közben könnyebben megérted miről ment a rege az elején).

Az első játékban egy harcos pakli ellen játszottam, ami, hogy is fogalmazzak…nagyon hamar, nagyon sok sebzést épített fel. Nem érezte magát a törékeny kis mágusom annyira konfortosan, főleg amikor a sebzés be is talált.

Nagyjából így…..

Az első játék után szerencsére volt lehetőségem még kipróbálni a rendelkezésre álló másik két kasztot is, ami nem más mint a vadász és a harcos, amelyeknek a lapjai tökéletesen visszaadták a kasztokra jellemző vonásokat, mint például a varázshasználónál a különböző varázslatok, úgy a csapdák és jelölők a vadásznál, a pajzsok és kardok a harcosnál.

Ahogy befejeztük a játékot, volt még egy kis időnk beszélgetni a jövőbeli tervekről, további lehetőségekről a játék világával és karaktereikkel kapcsolatban és azt kell mondjam, hogy érdemes várni, hiszen jobbnál jobb ötletek lesznek implementálva a játékba.

Összességében, csak annyit tudok mondani, hogy szerencsés vagyok, mivel ki tudtam próbálni a játékot és felfedezni egy újabb gyöngyszemet, amibe érdemes lesz invesztálnom és részt venni a hozzá kapcsolódó eseményeken – * pénztárca felsír hangosabban*.

Ja igen…annak ellenére, hogy friss az egész játék, egész kellemes létszámú közösség kezd felépülni köré, melyben az olyan zöldfülűeket, mint én támogatják és segítik, ha valami kérdés merülne fel.

Szóval, ha van lehetőséged érdemes kipróbálni az Ősök Hajnalát