Szeretett itt lenni. Ez a kupolaterem, mely számára amolyan meditáló szentély szerepet öltött, mindíg megnyugtatta. A hipertérben haladva a Geller mező védelmében, mely tulajdonképpen egy pajzs volt, mely megvédte a hajót a hipertér teremtményeitől a csillagok fényét egy kavargó, lilás, magentás fényjáték vette át, mintegy hipnotikus állapotba hozva őt. Itt...

Hangtalanul csoszogott előre a sötét folyosón. A szeme már nem volt a régi, de mégis kiismerte magát az ősi, sötét folyosók labirintusában. Mióta is szolgál itt? Ó, igen.... lassan 200 éve. Ez az ő életében egy szösszenetnyi idő. Sokak szerint börtönben élt, vagy egyszerű rabszolga volt. De ő nem így...

Megint a szokásos álmok.... Sötét volt és hideg. Körülötte műszerek halovány fénye világított, villogot. A kijelzőkön adatsorok futottak monoton lassúsággal. Nem értette őket, de nem is érdekelte. Éber álom volt, mintha most kontrollálni tudta volna a történéseket. Szervitorok sertepertéltek örülötte. Hol tűt szúrtak bele, hol szkennerekkel vizsgálták. Egy szervitor egy...

Egész éjjel esett... Kövér cseppekben, melyek hangosan doboltak a plasztacél lakómodulok tetején, mint egy koncertet adva, illetve rejteket azon bandáknak akik ilyenkor éledtek fel és portyáztak az éjszakában. Valahol fegyver ropogott, mely máshol figyelmet küvetelt volna, de itt, eme homályos, sötét helyen, a pislákolva világító sápadt fehér és neon színű...